Ezt nem is hiszem el...mar megint benyeltem a sajat hulyesegeimet... Emberek vagyunk..hibazhatunk...hibazunk is...de nekem ne mondja senki azt,higy amit ezekbol tanulunk,tudjuk alkalmazni!! Legalabbis en meg bizonyara nem ertem meg ra. Tisztaban vagyok azzal h pusztitom magam a vagyakozassal,a hiabavalo kepzelgesekkel es almodozassal.. Tudom azt,hogy miket es hol rontottam el a kis eletemben..azt is ,itt egy nagyobb problemarol van szo...a tobbizt ez generalta..igy hat elmeletben kivalo taktikaval jatszhatnam az elet nevu jatekot,ha csak az eszervekre hagyatkozva dontenek,ismerkednek,elnem az eletem. Sajnalatos modon van egy modosito tenyezo...lehet ezt sokfelekepp nevezni...legyen mondjuk kemia...de nem arra gondolok elsosorban,hogy testileg beinditos... :) Inkabb arra,amikor megmagyarazhatatlan modon ugy vonzodsz valakihez,es ugy erzed kozel magadhoz es szerethetonek,hogy ekozben alig ismered...vagy amit ismersz belole,azzal tisztaban vagy,hogy nem a legidealisabb szamodra... Mindezt valami csodalatos es megmagyarazhatatlan oknal fogva meg is kepes vagy kizarni...es elveszni a varazsban...annak ellenere,hogy latod es tudod jol,semmi eselyed vele egy egeszseges kapcsolatra. Hurra...igy jo beleesni nyakig a szarba...nem is esni..magadtol ugrani...raadasul tudod,hogy van esely kimaszni es lemosni magadrol...lehet hogy nem felejti el az ember egykonnyen de azert elobb vagy utobb elmulik...Gondolom..ezt meg ezzel az illetovel nem tapasztaltam... Lehet engem gyengenek vagy butanak tartani...de nem olyan egyszeru helyesen cselekedni...hiaba tudja,mi a dolga...folytkov

Megosztás a facebookon